Halide Edip Adıvar: Úttörő alak a török irodalomban, politikában és a nemzeti mozgalomban

„Török nő vagyok, szeretem hazámat, és szenvedtem érte.” Halide Edip Adıvar szavai tökéletesen összefoglalják egy olyan nő lelkületét, aki nemcsak tanúja volt, de aktívan formálta is Törökország viharos útját az Oszmán Birodalom alkonyától a modern Köztársaság hajnaláig.

1882-ben született az Oszmán Birodalom szívében, Isztambulban. Halide Edip Adıvar élete szorosan összefonódott korának jelentős társadalmi és politikai eseményeivel. Életútjának nyomon követése egyedülálló perspektívát kínál Törökország átalakulásának megértéséhez az Oszmán Birodalom utolsó éveitől a modern Török Köztársaság felemelkedéséig.

Halide Edip Adıvar korai élete

Halide Edip Adıvar az Oszmán Császári Palota főírnokának, a szaloniki Mehmet Edip Beynek és Bedrifâm Hanımnak a lánya volt. Édesanyja korai halála sötét árnyékot vetett gyermekkorára, így nagyrészt a nagyanyja gondoskodásában nőtt fel.

A környezet, amelyben felnőtt, biztosította, hogy ne legyen átlagos lány. Apja újraházasodása után visszaköltözött az apjához, és az Amerikai Kollégiumban tanult. Tanulmányait neves személyiségektől kapott órák egészítették ki: Rıza Tevfik bevezette a török irodalomba és filozófiába, Salih Zeki a matematikába, Şükrü Efendi pedig az arab nyelvbe.

Karrierje kezdete és magánélete

Házasság: 1901-ben, rögtön a főiskolai diplomája után, feleségül ment a tanárához, Salih Zekihoz. Két fiuk született: Ayetullah és Hikmetullah Togo, az utóbbi Japán oroszországi tengeri győzelme tiszteletére kapta a nevét. Első férje újraházasodása után 1911-ben elváltak. Ezt követően „Edip” vezetéknevet vette fel írásaiban. Később, 1917-ben, Szíriában férjhez ment Dr. Adnan Adıvarhoz, akit már az iskolából ismert.

Irodalmi törekvések: Angol tanára ösztönzésére lefordította John Abbot „Anyja” című művét. Ez a mű, „Mader” címmel jelent meg, és elnyerte a „Şefkat Nişanı” kitüntetést II. Abdul Hamid szultántól. A második alkotmányos korszak 1908-as kikiáltása jelentette irodalmi pályafutásának kezdetét.

Száműzetés: Írásai és politikai nézetei miatt a március 31-i események utóhatásai arra kényszerítették, hogy Egyiptomba meneküljön, majd később Angliába költözzön. Az események rendeződése azonban 1909-ben visszavezette Törökországba, ahol Halide Edip Adıvar pedagógiai tevékenységet folytatott a Dârülmuallimât-ban.

Irodalmi és politikai tevékenységek

Újságírás: „Halide Salih” álnéven kezdte írói pályafutását a Tanin című újságnál, Tevfik Fikret vezetése alatt. Annak ellenére, hogy fenyegetésekkel szembesült, kitartó volt, és több kiadványhoz is hozzájárult.

Aktivizmus: Halide Edip Adıvar lelkesedése nyilvánvaló volt a március 31-i események, a politikai zavargások során. Attentátustól tartva Egyiptomba menekült, csak hogy 1909-ben visszatérjen és folytassa irodalmi tevékenységét.

Hozzászólások: Tanárként és leányiskolák felügyelőjeként megfigyelte Isztambul mellékutcáit, amelyek ihletet adtak híres regényéhez, a „Sinekli Bakkal”-hoz. A Balkán-háború idején megalapította az első női egyesületet, a Teali-i Nisvan Cemiyetit.

Az első világháború kora: Az első világháború felfordulása közepette Halide Edip Adıvar írásaiban heves nacionalizmus jelent meg, ami nyilvánvaló 1917-es regényében, a Mev’ud Hükümben és drámájában, a Kenan Çobanlarıban. A háború után a szervezett megszállás elleni ellenállást támogatta, és társalapítója volt a befolyásos Wilson-elvek Társaságának. Izmir 1919-es görög megszállása tovább gyújtotta aktivizmusát. Erőteljes beszédei, különösen a Sultanahmetben, megerősítették vezető szerepét a nemzeti mozgalomban. Ebben az időszakban született meg az Anadolu Ajansı (AA), a hírügynökség, amelyet Yunus Nadiomtal együtt álmodott meg a függetlenségi harc erősítése érdekében, és amely Atatürk támogatásával 1920-ban indult.

Ellenállás a megszállás ellen: Izmir 1919-es megszállása után Halide Edip Adıvar hevesen hangot adott ellenvetéseinek különféle találkozókon, különösen a Sultanahmetben tartott beszéde hagyott maradandó hatást.

Politika: A Nemzeti Mozgalom után politikai nézeteltérések miatt Halide Edip és férje 1924-ben elhagyták Törökországot. Száműzetésében, 1939-ig (egy rövid, 1935-ös látogatás kivételével), Törökország nem hivatalos nagykövetévé vált, előadásokat tartott és cikkeket írt, főleg Angliában.

Anadolu Ajansı (AA): Yunus Nadiommal folytatott beszélgetések vezettek a hírügynökség létrehozásának gondolatához. Az „Anadolu Ajansı” név abból a közös megértésből született, hogy Anatólia kulcsszerepet fog játszani a nemzet megmentésében. Mustafa Kemal pasa támogatása megszilárdította a koncepciót, és az Anadolu Ajansı hivatalosan 1920. április 6-án alakult. Az évek során az AA a világ egyik legfontosabb globális hírforrásává nőtte ki magát, több nyelven is híreket szolgáltat, köztük 13 különböző nyelven.

Női jogok és oktatás: Karrierje elején nagy hangsúlyt fektetett a nők és a gyermekek oktatására. Halide Edip Adıvar kulcsszerepet játszott a Teâli-i Nisvân Társaságban, elősegítve a nők aktív részvételét a társadalmi életben.

Szerepe a Balkán-háborúban: Ebben a viharos időszakban ápolónőként szolgált a Teâli-i Nisvân Társaság által létrehozott kórházakban.

Kapcsolata Mustafa Kemal Atatürkkel: Izmir 1919-es megszállásakor Halide Edip Adıvar szenvedélyes beszédeket tartott, és a Nemzeti Mozgalomért kampányolt. Erős kapcsolata Mustafa Kemal Atatürkkel, a modern Törökország megalapítójával ebben az időszakban kezdődött. Szakmai kapcsolatukat kölcsönös tisztelet és intenzív intellektuális eszmecsere jellemezte.

Halide Edip Adıvar művei

Regények:

• Heyula (1908) – Kísértet
• Raik’in Annesi (1909) – Raik anyja
• Seviye Talip (1910) – Seviye Talip
• Handan (1912) – Handan (Ugyanaz, mivel ez egy személynév)
• Yeni Turan (1912) – Új Turán
• Son Eseri (1913) – Utolsó műve
• Mev’ud Hüküm (1918) – Megígért ítélet
• Ateşten Gömlek (1923) – Tűzruha
• Vurun Kahpeye (1923) – Üsd a kurvát!
• Kalp Ağrısı (1924) – Szívfájdalom
• Zeyno’nun Oğlu (1928) – Zeyno fia
• Sinekli Bakkal (1936) – A légyes élelmiszerbolt
• Yolpalas Cinayeti (1937) – A yolpalasi gyilkosság
• Tatarcık (1939) – A kis tatár
• Sonsuz Panayır (1946) – Örök vásár
• Döner Ayna (1954) – Forgó tükör
• Akile Hanım Sokağı (1958) – Akile Hanım utcája
• Kerim Ustanın Oğlu (1958) – Kerim mester fia
• Sevda Sokağı Komedyası (1959) – A szerelem utcája komédia
• Çaresaz (1961) – Kétségbeesett
• Hayat Parçaları (1963) – Életfoszlányok

Novellák:

• İzmir’den Bursa’ya (Yakup Kadri, Falih Rıfkı és Mehmet Asım Us társaságában, 1922) – Izmirből Bursába
• Harap Mabetler (1911) – Romlott templomok
• Dağa Çıkan Kurt (1922) – A hegyre felkapaszkodó farkas

Színház:

• Kenan Çobanları (1916) – Kenán pásztorai
• Maske ve Ruh (1945) – Maszk és lélek

Emlékiratok:

• Türkün Ateşle İmtihanı (1962) – A török próbája a tűzzel
• Mor Salkımlı Ev (1963) – A lila jácinttal díszített ház

Röviden

Halide Edip Adıvar, aki 1882-ben született Isztambulban, emblematikus alakja a török történelemnek, híres irodalmi műveiről, politikai aktivizmusáról és jelentős hozzájárulásáról Törökország átalakuló éveiben. Kapcsolata olyan vezetőkkel, mint Mustafa Kemal Atatürk, erőfeszítései az oktatás és a nők jogai terén, valamint Törökország képviselete külföldön száműzetése alatt felejthetetlenné tették őt a török kultúra és történelem számára.